Yuantai uralkodásának 25. évében a keleti tatárok megszállták a Nagy-Zhou Beijiang területét. Az Észak-Yan határát védő hadsereg, a Vas Lovasság összefogott a Ning és Tong tartomány helyőrségével. Az egyesített erejük a Wuding-folyónál elsöprő győzelmet aratott a keleti tatár csapatok felett, és visszafoglalták a Nyugati Ősz Kaput a több mint hétszáz li elfoglalt területből.
Ugyanez év augusztusában a keleti tatárok Uji klánja előterjesztette, hogy megadják magukat, és kifejezték szándékukat, hogy meghajoljanak a Nagy-Zhou hatalma előtt, kikiálltották magukat vazallusnak és adót fizettek. Augusztus 16-án a két fél követei elvégezték a megadási ceremóniát a Wuding-folyó partján. Az Uji klánnak minden évben szőrmét, gyógyszert, lovakat, aranyat és ezüstöt kell fizetnie. Emellett a kán fiát a fővárosba küldték, hogy beiratkozzon Császári Egyetemre, és megtanulja a Központi-síkság etikettjét és szokásait.
Szeptemberben a császári udvar rendeletet hozott, hogy az észak-yani Vas Lovasság parancsnoka, a Jing Ning márki[1], Fu Shen kísérje a tatár diplomácia küldötteit a fővárosba, hogy találkozzanak az uralkodóval.
Mivel a háborús indulatok kezdtek csillapodni, és az Uji visszavonult a kapun túlra, Fu Shennek jelenleg nem volt oka aggodalomra. Megparancsolta a beosztottjának, Yuan Huannak, hogy kísérje vissza a fő csapatot Beijiangba, míg ő maga a legjobb lovasokkal délre kísérte a diplomatákat.
Szeptember 9-én a diplomaták csoportja épp a Kék Homok-hágón kelt át, amikor a föld szüntelenül remegni kezdett. A hegy fala mindkét oldalon nagy robajjal leomlott, a kő és a törmelék esőként hullott rájuk, megrémítve és megvadítva a lovakat. A kapkodás közepette az ifjú tatár herceg hintója nem tudott időben kitérni, és egy szikla teljesen összezúzta.
A Kék Homok-hágó útja szűk és meredek, ám mivel a Nagy-Zhou területén állt, mindig is békés volt. Átlagos esetben nem történhetett volna merénylet. Fu Shen végig éber volt, és több mindenre kiterjedő biztonsági lépéseket tett az egész út során, ám nem képzelte, hogy egy hirtelen katasztrófa, egy földcsuszamlás éri a saját otthonának küszöbén. Abban a pillanatban képtelen volt bármiféle herceg miatt aggódni; a zuhanó sziklák láttán azonnal megfordult a lovával, és visszavonulást kiáltott, visszavezetve az embereket a hágó bejáratához.
A füst és a por mindenfelé szállt, majdnem az egész völgyet homokszínűre festve. A magas fák lombjai között egy kiválóan kialakított számszeríj irányt váltott, a nyílhegy baljós, fagyos fénye az Észak-Yan parancsnok vadul lovagló alakjára szegeződött.
A szem előtt lévő krízistől a csatatéren csiszolt éles ösztönei mentették meg az életét. A nyíl átvágott a levegőben, ám úgy tűnt, Fu Shen szemet növesztett a hátára. Lehajolt, és kitért előle, hirtelen megrántva a gyeplőt. A csataló hirtelen megállt, magasan a levegőbe emelve mellső lábait, és félkört fordulva, épphogy elkerülte az életére törő rideg nyilat. A nyílhegy megkarcolta a hátát, míg az elsuhant, majd fémes csengéssel fél cunra belefúródott a kőfalba, majd elsüllyedt a homokban.
– Ki van ott?!
Ki akarja megölni?
A vérfagyasztó gondolat csupán egy másodpercre villant át Fu Shen agyán. A következő pillanatban az őt körülvevő katonák kiáltása és üvöltése visszarántotta a valóságba.
– Tábornok, vigyázzon!
Egy hatalmas kőszikla eltakarta a napot és az eget, és teljesen elvágta a mögötte lévő tájat.
A Yuantai-dinasztia 25. évében szeptember 9-én a keleti tatárok diplomáciai küldötteit megtámadták a Tong tartományban lévő Kék Homok-hágónál. Az ifjú keleti tatár herceget a helyszínen meghalt, és több mint a diplomáciai küldöttek fele odaveszett. Az őket kísérő Jing Ning márki, Fu Shen mindkét lábát összezúzta egy szikla. A legmegbízhatóbb testőrei megállás nélkül vágtatva, még aznap súlyos sérülésekkel szállították vissza Beijiangba. Bár az élete szerencsére nem volt veszélyben, az orvosok attól tartottak, hogy a teljes felépülés nehézkes lesz.
Amikor ennek híre a fővárosba érkezett, mind az udvar és a köznép teljes döbbenetben tört ki.
A felháborodott és dühös Yuantai császár kiadott egy császári rendeletet, hogy a három bírói főminiszter szigorúan vizsgálja ki az ügyet. Emellett a következő támogatásokat rendelte el Fu Shen számára: adjanak még tízezer vékát a Jing Ning márki eredeti fizetéséhez, hivatalában kapja meg az “Államot Védő Tábornok” címet, adják át neki az arany pecsétet és lila szalagot, és engedélyezzék, hogy megőrizze a pozícióját, mikor visszatér a fővárosba, hogy felépüljön.
Fu Shen sérülésének híre futótűzként terjedt a fővárosban, és sokan összesúgtak és találgatták, vajon kinek a kezébe kerül Észak-Yan katonai ereje a sérülése után. A császár különleges rendelete ideiglenesen megfékezte az oktalanabbak nyelvét: a parancsnok még itt van, pusztán ideiglenesen távol az északi fronttól. Ha Fu tábornok elég bölcs, hogy megértse a valóságot, képes volt meghallani ezeket a negédes dalokat, és tudta a mögöttük rejlő mélyebb gondolatokat; miután visszatér a fővárosba, önként függeszti a pozícióját, és ruházza át valaki alkalmasabbra. Miután visszaadja a katonai erejét Őfelségének, a lábáért cserébe élethosszig tartó dicsőséget, fényűzést, vagyont és rangot kap.
Ebből a szemszögből tekintve, Őfelsége nemcsak kivételes bánásmódban részesítette azokat, akik kiváló szolgálatot tettek – a cselekedetei olyan “nagylelkűek” voltak, hogy akár azt is mondhatjuk, “mindent megtett, hogy segítsen”.
A szóban forgó Jing Ning márki és Észak-Yan hadseregének parancsnoka már megkapta ezt a rendeletet, mégsem mutatott semmiféle mozgást. Csak szeptember végén küldött Fu Shen egy összefűzött levelet, melyben részletezte az északon állomásozó csapatok katonai ügyeinek átruházását, valamint engedélyt kért a császártól, hogy visszalépjen a pozíciójától és nyugodtan lábadozzon.
Ettől a levéltől a Yuantai császár megkönnyebbülten fellélegzett, és a szokásos eljárás szerint elutasította Fu Shen visszalépési kérelmét, majd engedélyezte, hogy visszatérjen a fővárosba Beijiangból.
A fővárosban számtalan ember számolta vissza a napokat az ujjukon, és izgatottan nyújtogatták a nyakukat, hogy lássák, mi lett a híres Jing Ning márkiból. Ezer mérföldnyire, az alkonyodó ég alatt egy kis, testőrökkel körülvett hintó hagyta el a szorosan védett Yan tartomány városát, és a főváros felé sietett.
Jegyzetek:
[1] Jing Ning Márki (靖宁, jìng níng): “a békehozó márki” Fu Shen címe, ami szimbolizálja, hogy megvédi a határvidéket a betörő barbárok támadásától. Ezen kívül az ókori Kínában öt nemesi rang volt: herceg (gōng 公), márki vagy őrgróf (hóu 侯), gróf (bó 伯), várgróf vagy viszkont (zǐ 子) és a báró (nán 男).
DCG fordítások 
Nem akarom a szőrszálhasogató szerepét játszani, de emlékszem, hogy még az előző oldalon a márkiról be volt szúrva egy fekete-fehér fanart. Ha nem valami külön ok miatt maradt le, akkor fel tudnád tűzni még egyszer? 😊
KedvelésKedvelik 1 személy