– Leopárd Tegez… – ismételte Fu Shen.
– Mi a baj? – kérdezte Yan Xiaohan.
– Semmi – válaszolta. – Yan-xiong, én…
Nem tudta befejezni a mondandóját, mert egy szolga sürgős bejelentése megzavarta odakintről:
– Uram, Xiao Xun tábornok Észak-Yanról látogatóba jött, és a bejáratnál vár.
– Téged keres – állapította meg Yan Xiaohan, és kivette Fu Shen kezéből az ecsetet, majd a válla fölött kiszólt a kint várakozó szolgának. – Hívd be! A márki hamarosan fogadja.
Fu Shen megfordult a kerekesszékével, hogy induljon, de Yan Xiaohan egyhelyben tartotta.
– Várj! Hova sietsz?
Megfordult, hozott egy köpenyt a szobából, jól bebugyolálta Fu Shent, majd maga tolta ki a tolószéket. Azt mondani sem kell, hogy mindez milyen aprólékos volt. Ráadásul rengeteg kellemetlenséget megtakarított, hogy Fu Shen azután is képes volt tovább haladni, hogy nekiütközött a küszöbnek.
Fu Shennek vegyes érzései voltak, amiért ennyire gondoskodnak róla; egy kicsit zavarba ejtő, mégis szívmelengető volt.
A kapcsolata Yan Xiaohannal meglehetősen bizonytalan volt, alig számított barátságnak, miközben komoly beszélgetéseket folytattak, most viszont belekényszerültek egy olyan kapcsolatba, ami bensőségesebb nem is lehetne. Ez ahhoz vezetett, hogy mindkettejüknek megvoltak a maguk titkai, emiatt pszichológiailag még jobban elidegenedtek egymástól.
A szóbeszédekkel ellentétben legalább az önbecsülése még a helyén volt. Fu Shen szégyellte, hogy nem képes így alkalmazkodni a világhoz; ha Yan Xiaohan helyében lett volna, nem biztos, hogy ő képes lett volna ennyire segítőkész lenni.
Jobban belegondolva, sosem gondolta volna, hogy ilyen bánásmódban részesül, miután megsérült; hogy valaki vigyáz rá az éjszaka közepén, valakinek eszébe jut ráteríteni egy kabátot, mielőtt kimenne. Mintha egy szegény gyerek lett volna, aki hirtelen kapott egy ezüströgöt, teljesen ledöbbent és fogalma sem volt, mit kezdjen vele, mert még soha életében nem látott ennyi pénzt.
Csupán egy rövidke másfél nap után már képtelen volt felismerni a “hamis barátság” fogalmát.
A főcsarnokban Xiao Xun szemtanúja volt annak, ahogy Yan Xiaohan kitolja Fu Shent, és az arca helyben megfagyott.
Tegnap egyenesen magával vitt néhány embert Nyárfa-öbölbe, hogy megkeressék “Wang Gou’ert”, de csak pár elhagyatott, düledező nádtetős kunyhót találtak. Ráadásul a hatalmas zápor, ami lehullott az égből csapdába ejtette őket a faluban. A Wang család háza mögött egy kutya volt megkötve, és megállás nélkül ugatott. Xiao Xun érezte, hogy valami nincs rendjén, ezért elengedte a kutyát, és hagyta, hogy a ruhájánál fogva vezesse őket a falu szélén álló Csodás Élet-hegyhez. Egész éjszaka kutattak, és végül megtalálták Wang Gou’er családjának holttesteit a sziklák között.
Miután visszavitték a holttesteket a faluba és jelentették a helyi hatóságnak, a többiek találtak egy helyet, ahol megszállhatnak, Xiao Xun pedig lóra ült, és vágtatott a fővárosba, hogy tudassa Fu Shennel. Ám még át sem lépett a márki birtokának kapuján, amikor a hírek a császár házassági rendeletéről, Fu Shen palota előtti térdeléséről és arról, hogy Yan Xiaohan magával vitte a birtokára teljesen ledöbbentette.
Mielőtt ma reggel Yan Xiaohan elment, attól tartott, hogy valaki meggondolatlanul betör és megzavarja Fu Shen gyógyulását, ezért külön meghagyta a szolgáknak, hogy nem fogadhatnak vendégeket. Xiao Xun többször is zárva találta a Yan birtok kapuit, és most, hogy végül számtalan próba és nehézség után végre meglátta Fu Shent, teljesen kimerültnek érezte magát. Alig várta, hogy a férfira vesse magát és kisírja a szemét.
– Tábornok! – Xiao Xun felugrott a székből.
Fu Shen bólintott, a viselkedése nyugodt volt, akár az állóvíz. Úgy tűnt, a házassági rendelet semmilyen hatással nincs rá. Még egy kicsit… elégedettnek is tűnt?
Xiao Xun üres tekintettel bámulta, ahogy Yan Xiaohan szembefordította vele a tolószéket és lehajolt, hogy súgjon valamit Fu Shen fülébe, a tartása bensőséges volt, és nem kicsit sugallta a közeli kapcsolatot.
– …A főcsarnok nagy, akkor sem lesz olyan meleg, mint benn, ha ég a tűz… ne vedd le, ne légy meggondolatlan…
Xiao Xun becsukta a szemét és erősen megcsípte a combját.
Francba, ez fájt.
Yan Xiaohan magától távozott, teret hagyva kettejüknek. Mielőtt elment, töltött egy csésze teát Fu Shennek, hogy felmelegítse vele a kezét, majd vetett az elgyötört külsejű Xiao tábornokra egy futó pillantást és egy sejtelmes mosolyt.
Az őszi folyó[1] ragyogó, az ég olyan tiszta, mintha lemosták volna. Yan Xiaohan egy illatcserje alatt állt a kertben, egy lehullott virágot forgatott az ujjai között, és lefelé nézve gondolkodott.
A Yuantai császár őt akarja felhasználni, hogy kivegye Észak-Yan hatalmát Fu Shen kezéből, és ezzel a mozdulattal egyszerűen megszabaduljon tőle. A Vas Lovasságot a Fu család generációról generációra örökölte, és ha Fu Shen tragikus halált halt volna, a katonai hatalom ismét a Ying nagyherceg birtokára szállt volna. A jelenlegi Ying nagyherceg, Fu Tingyi nem értett a katonai ügyekhez, a jövendőbeli örökös, Fu Ya pedig egy ostoba ficsúr volt. Függetlenül attól, kié lesz a pozíció, a császár javára válik.
Így belegondolva a Kék Homok-hágóban történt merénylet tényleg túl nagy véletlen volt.
Fu Shen viszont erősen ragaszkodott az életéhez, ezért a császárnak nem maradt más választása, minthogy a második legjobbal érje be. Semmiképp sem engedheti, hogy a Jing Ning márkinak utódai legyenek, mert ki tudja, hogy a jövőben a fiúk is olyan kiválóak lesznek-e, mint az apjuk? Az egyetlen lehetősége, hogy átveszi az irányítást Fu Shen házassága felett – amíg Yan Xiaohan összeházasodik Fu Shennel, félig csak Funak fog számítani.
Ez akár békés váltásnak is mondható, az egyetlen kérdés az, hogy Yan Xiaohan képes-e elérni, hogy Fu Shen az élete részévé fogadja.
Az utóbbi két nap alapján úgy tűnt, Fu Shennek szándékában áll felbontani a szövetséget Yan Xiaohan és a császár között, viszont semmi különösebb cselszövéssel nem próbálta az oldalára állítani. Annak ellenére, hogy úgy tűnt, mintha képtelen lenne cselekedni és fellázítani a helyzetet vagy meggyőzni másokat, Fu Shennek volt egy terve.
Emellett a “becsület” nevű béklyók húzták a kezét és lábát.
A Szertartások Minisztériuma a mai napon munkához látott, hogy kijelöljék az esküvő napját. Azután a következő lépés, hogy ellenőrizzék a Sors Négy Oszlopát és mindketten elkészüljenek a Hat Etikettel.[2] Talán véget kellene vetni a kölcsönös puhatolózásnak. Muszáj őszintén és nyíltan beszélnie Fu Shennel.
Nem lesz egy egyszerű, tologatható sakkfigura a Yuantai császár és a tábornok játszmájában.
A bábuknak is van méltóságuk.
A kora esti ősz az egész testét átjárta, ahogy az éjjeli fények alatt állt, mintha egy határ választotta volna el az emberek világától. Az árnyéka nehezen leírható magányt árasztott.
A főcsarnok ajtaja csak sokára nyílt ki. Xiao Xun észrevehetően meglepődött, amikor meglátta, hogy az udvaron állt, és azonnal gyanú ült az arcára. Fu Shen hátrébb állt, de képtelen volt parancsolni a szemének, és Yan Xiaohanra pillantott. A tekintetük a levegőben találkozott egymással, majd mindkettő tovább úszott, mint a halak.
Yan Xiaohan lesöpörte a nemlétező port a ruhaujjáról, és kényelmesen elment Xiao Xun mellett, belépve a terembe.
– Mivel a beszélgetésnek vége, szeretnéd kikísérni a vendéget? – kérdezte természetesen.
Hideg levegő csapta meg Fu Shen arcát, miközben a másik közeledett felé, és kissé megsértődött.
– Mióta állsz odakint?
– Az észak-yani hadsereg két tehetséges ura a vendégem. Hogy merném megsérteni őket? – mosolygott Yan Xiaohan könnyeden, egyértelműen félreértette a jelentést.
– Látom, hogy reszketsz, idióta – mutatott rá Fu Shen, és odatolta hozzá az asztalon lévő forró teát.
Yan Xiaohan megfogta a csészét.
– Hálás köszönetem a figyelmességért, márki – mondta vidáman.
Fu Shen összeráncolta a homlokát.
– …Az az én csészém.
– Csak megmelegítem vele a kezem, nem iszom meg. – Az arca megtelt őszinte ártatlansággal. – Mire gondoltál, márki?
– … – Fu Shen.
Xiao Xun figyelte, ahogy flörtölnek… nem, kölcsönösen gúnyolódnak egymáson, mintha rajtuk kívül senki más nem lett volna körülöttük összezavarodva. Ha a sok éves tapasztalatai és bizonyítékai alapján nem tudta volna, hogy Fu Shen nem érdeklődik ilyen irányba, majdnem elhitte volna, hogy a színjátékuk valósággá vált.
– Tábornok – mondta, és odalépett Fu Shenhez. – Mivel ez a dolog csak ideiglenes volt, kérem, térjen vissza a birtokára! A hintó a kapu előtt várakozik.
– Azt nem engedhetem.
Két szempár egyszerre vetült a beszélőre. Fu Shen felvonta a szemöldökét.
– A márki megfázott és a lábán lévő sérülés sem gyógyult meg teljesen – mondta Yan Xiaohan. – A birtokán nincsenek orvosok és gyógyszerek, ami valószínűleg késlelteti a felépülését. Jobb lenne, ha nyugodtan itt maradna, megvárná, hogy Shen Yice ápolja és aztán tervezné meg a következő lépést.
– Mit tervezzek meg? – kérdezte Fu Shen egy mosollyal, ami egyáltalán nem érte el a szemét. – Hogy összeházasodjak veled?
– Még mindig azt hiszed, hogy van más út, amire léphetsz, márki?
A mosoly teljesen eltűnt Fu Shen arcáról.
– Házi őrizet alá akarsz venni?
Yan Xiaohan a fejét rázta, hangsúlyozta, hogy beszélni akar a “következő lépésről”, majd félrehúzta Fu Shent, és ismét odahajolt, hogy a fülébe súgjon valamit.
Fu Shen hosszasan végighallgatta, majd egy pillanatig csendben bámult maga elé, aztán hirtelen megfordult, és ezt mondta Xiao Xunnak:
– Észrevetted?
Xiao Xun értetlenkedve bólintott.
– Akkor így lesz.
– M-mi? – Xiao Xun ledöbbent. – Tábornok…
– Te is láttad – magyarázta Fu Shen nem túl türelmesen. – Yan udvari felügyelő a márki szépsége után sóvárog, ezért elrabolta és bezárta a birtokán, nem engedi, hogy elmenjen. Tehát ha valaki mostanában keresne, csak mondd nekik, hogy a Yan birtokon lábadozok.
– … – Xiao Xun.
Remegve nézett Yan Xiaohanra.
Yan úr látta, ahogy a csillagok hirtelen lehullanak abból a hatalmas fekete fazékból, a fejére esnek, és majdnem megbotlott a saját lábában. Még így is sikerült egy fogat villantó mosolyt erőltetnie az arcára.
– Csak tedd azt, amit a márki mondott!
Xiao Xun hirtelen egy kicsit jobban megértette, miért olyan rossz az udvarban Yan Xiaohan híre… Azt mondják, hogy mindig amikor Fu Shennel vitázott, nem számít, hogy nyert vagy vesztett, a fővárosban másnap mindig ugyanez a szólás kapott szárnyra: “A dinasztia vérebe megint megtámadta a hűséges szolgát.”
Jegyzetek:
[1] Tejút
[2] Sors Négy Oszlopa: egy bizonyos asztrológia, a Szertartások Minisztériuma megvizsgálja, hogy a csillagok alapján a két ember kompatibilis-e egymással és sikeres házas élet vár-e majd rájuk. (Persze, akkor is összeházasodnak, ha nem illenek össze, mert a császár azt mondta…)
Hat Etikett: “lánykérés”, születésnap egyeztetés (a fent említettek miatt), eljegyzési ajándékok, házassági ajándékok, a csillagok alapján szerencsés dátum kitűzése, esküvői szertartás
DCG fordítások 