– Már megvizsgálták a testet? Mit mondott a halottvizsgáló?
A hullát az Északi Börtön pincéjében hagyták, hogy akkor is fagyott maradjon, amikor az idő felmelegedett. Yan Xiaohan nem ódzkodott bepiszkolni a kezét azzal, hogy ő maga vizsgálja meg a testet. A halott Arany Varjú őr rendkívül sovány volt, az arcát elhagyta a vér, és a szeme elsötétült; egyáltalán nem úgy nézett ki, mint egy császári őr, aki mindennap edzett, hanem inkább egy úrfira hasonlított, akinek tönkretette az egészségét, hogy minden este eljárt szórakozni.
Yan Xiaohan valamiért úgy érezte, hogy a képe kissé ismerősnek tűnt.
– Mi okozta a halálát?
Wei Xuzhou nagyon messze állt tőle, amikor válaszolt:
– Súlyos yang veszteség általi halál szexuális érintkezés közben.[1] Azonnal meghalt és nem lehetett újraéleszteni.
Yan Xiaohan kitárta a test két tenyerét. Csakugyan, vörös körök voltak rajtuk, amiket középről induló vörös visszerek alkottak. Ez a szex általi halál tipikus tünete volt. Yan Xiaohan leengedte a tenyereket.
– Ha a halál oka ennyire egyértelmű, mit kell még kinyomoznunk? – kérdezte.
Wei Xuzhou mosolyt erőltetett:
– Uram, nézze meg jobban! Tényleg nem ismeri fel ezt az embert?
Yan Xiaohan egy rövid ideig közelebbről megfigyelte, és végre úgy tűnt, megvilágosodott.
– Pont azon gondolkodtam, hogy ismerősnek tűnik. Nézd ezt az erkölcsi mércét, nem olyan, mint Yi Siming?
– …Nem. A neve Yang Hexuan, uram. Az apja Tang tartomány kormányzója, Yang Xu. Ő a szentséges császárné unokaöccse, a koronaherceg anyai ágról való unokatestvére, és a családfája alapján gyakorlatilag a császársághoz tartozik. Ebből az okból kifolyólag, a Repülő Sárkány Gárdán kívül melyik hivatal merné még elvállalni ezt az ügyet?
Amint említést tett a koronahercegről, Yan Xiaohannak eszébe jutott valami:
– Oh, a Yangok. A Kilenc Kapu Őrség tábornoka, Yang Sijing a bátyja?
– Így van.
Yan Xiaohan fagyosan nevetett és semmi mást nem mondott. Wei Xuzhou hátán végigfutott a hideg a megmagyarázhatatlan mosolyától, és az az érzés fogta el, hogy a főnökének mosolya úgy tűnt, mintha még felfedezetlen jelentés rejlett volna mögötte.
A koronaherceg korábbi tanácsadásakor Yang Sijinget ajánlotta Yuantainak, remélve, hogy ő fog összeházasodni Fu Shennel. A császár végül elvetette ezt a lehetőséget, ez viszont nem akadályozta meg Yan Xiaohant, hogy azt a rég elraktározott ecetet iszogassa. A legkevésbé sem volt jó véleménnyel a Yang családról. A halott iránti tiszteletből nem mondta ki nyíltan, hogy “megérdemelte”, de ha arra számítanak, hogy a teljes erejét latba vetve fog nyomozni, azt elfelejthetik.
Ráadásul a császár csak azért tulajdonított fontosságot ennek az ügynek, mert egymás után két Arany Varjú őr halt meg, és aggódott, hogy valaki a Császári Őrség ellen szövetkezik. Yan Xiaohan tudta, hogy Fu Shen intézte el Mu Boxiut, ezért annak semmi köze Yang Hexuan halálához. Azt is képes volt megállapítani, hogy semmi gyanús nem volt az ügyben; csupán foltot ejtett a császár és Yang Xu becsületén, ezért nem volt más választásuk, mint hogy komoly ügyként kezeljék.
– Hozd ide a tanúvallomásokat, hogy átnézhessem őket! – Yan Xiaohan eldobta a kendőt, amivel a kezét védte, megfordult és megmosta a kezét, majd sétálás közben folytatta: – Mindannyian elmehettek! Wei-xiong és Jiang Shu holnap velem jön az Emeráld Pavilonba, a többiek foglalják el magukat! Ez az ügy nem érdemes arra, hogy nagy felhajtást csapjunk.
Wei Xuzhou csodálta Yan Xiaohan hozzáállását, amivel mindenre ilyen könnyelműen tudott nézni. Nyilván nem volt olyan öreg és köztudottan nem született magas rangba, de a császáron kívül soha senki előtt nem hajolt meg. Nemcsak a Yang család; a császári rokonság és az összes hivatalnok közül Wei Xuzhou még egyet sem látott, akinek Yan Xiaohan különösebb fontosságot tulajdonított volna.
Amikor kiértek a pincéből, úgy tűnt, Yan Xiaohannak eszébe jutott valami, ezért a másik férfihoz fordulva figyelmeztette:
– Tartsd titokban, hogy holnap az Emeráld Pavilonba megyünk! Nehogy kiderüljön!
Wei Xuzhou csak egy másodperc szünet után kapott észbe, és a felügyelő úr iránti csodálata egy szemernyit megingott.
Azután rögtön eszébe jutott, hogy dicsőségesen elnyerte azt a pozíciót, és megnyugtatta a lelkiismeretét. Hogyhogy pont ő az, aki fél a feleségétől?
A főváros két legforgalmasabb területe a Ritkaságok udvara és a Folyékony Arany barlang volt. A Ritkaságok udvara a város keleti részén fekvő piacra utalt; sok külföldi kereskedő gyűlt össze, és mindenféle felbecsülhetetlen értékű kincsek, tengerentúli termékek és bármi, amit az ember el tud képzelni, ott mind fellelhető volt. Ezzel szemben a Folyékony Arany barlang a város nyugati részén működő bordélyházakat, sztriptíz bárokat, kocsmákat és játéktermeket foglalta magába. Yan Xiaohan és társai a nyugati terület Barackvirág utcájában lévő Emeráld Pavilonba tartottak.
A főváros statisztikáit tekintve, a pavilonban virágzott a prostitúció, ám mivel sajnálatos módon belekeveredtek egy halálesetbe, a látogatói mind elkerülték az onnan áradó balszerencsét, és inkább más helyeket látogattak. Ennek következtében a bejárat teljesen üres volt, és az üzlet sem ment olyan forgalmasan, mint korábban.
Yan Xiaohan háromfős csoportja hétköznapi ruhában érkezett, hiszen nem akarták felhívni magukra a figyelmet. Wei Xuzhou gyakran látogatott ide, ezért a bordélyosnő azonnal felismerte, és boldogan beengedte őket. Emiatt Yan Xiaohan meghagyta neki, hogy kérdezze ki a bordélyosnőt és egy prostituáltat, majd ő maga felment három emeletnyi vörös lépcsőn, és kinyitott két csukott tolóajtót.
A szoba díszítése régimódinak tűnt, amit nagyon jól megőriztek. Elővett egy kendőt a ruhájából, hogy védje a kezét, és megvizsgálta az asztalon lévő étkészletet, majd a sminkasztal mindegyik kis fiókját kihúzta, és átkutatta a bennük lévő nemi vágyfokozók titkos állományát. Hűvösen elővett egy kendőt, hogy belecsomagolja és visszavigye őket további kivizsgálásra.
A sminkasztal mellett volt egy kicsi és rövid asztal, rajta egy réz, aranyozott suan ni füstölőtartó, amiből közelről még mindig érezhető volt egy enyhe illat. Yan Xiaohan egy papírba csomagolta a füstölőhamut, eltette, majd felemelte a lelógó muszlinfüggönyt. Az ágynemű rendezetlen volt, még néhány személyes, ágyban használatos eszköz is szabadon mutatkozott. Yan Xiaohan észrevette, hogy az ágyon még egy harisnya is maradt, amit senkinek sem volt ideje eltenni, és hirtelen megdobbant a szíve.
Leguggolt, átkutatta az ágykeretet és a padlót. Miután nem találta meg azt, amit keresett, felállt és lement a földszintre. Wei Xuzhou épp a bordélyosnőt és a prostituáltat, Qin Zhent hallgatta, aki síró hangon panaszolta:
– …és nem tudom, hogy történt, de annak ellenére, hogy Yang úrfi lesoványodott, egyre merészebb lett. Shu Xian nővérem többször alig bírta elviselni a játszadozását, és majdnem belehalt. Szolgája…
Amikor meglátta, ahogy Yan Xiaohan lejött a lépcsőn, az arca elpirult, és a ruhaujjával eltakarta az arcát, túlságosan szégyellte magát, hogy többet mondjon.
Yan Xiaohan nem vette észre.
– Hogy érti ezt? Nem azt mondta, hogy Yang Hexuan “merész” lett? Gyakran fordult nemi vágyfokozókhoz?
Qin Zhen hangja olyan vékony volt, mint egy szúnyog:
– Yang úrfi… minden energiáját arra szánta, hogy végigjárja a Barackvirág utcát, ezért m-megszokott volt tőle, hogy be kellett vennie valamit, hogy hangulatba jöjjön. Csak arról van szó, hogy tavaly óta egy másik kisutcából szerzett egy új szert, és aztán különösen vakmerő lett. Én mindig azt tanácsoltam, hogy ne használjon ilyen erős drogot, de azt mondta, hogy semmilyen drogot nem szed, és nem kellene feltételezésekbe bocsátkoznom…
– Nem szed drogokat? – Wei Xuzhou ledöbbent. – Mindenki, aki szexuális kimerültségben hal meg, többet vállalt, mint amivel elbírt volna, hogy lenyűgözzön valakit. Ennek a Yang úrfinak több mint elég méltósága volt, amit meg kellett védenie.
– Aznap este hol járt még Yang Hexuan az Emeráld Pavilonon kívül? – kérdezte Yan Xiaohan.
– Úgy hallottam, hogy először a Száz Poszátába ment. Mivel a fő csillaguk, Repülő Veréb kisasszony nem volt ott, és senki sem szolgálta ki úgy, hogy a kedvére tegyen, átjött a pavilonunkba – válaszolta Qin Zhen.
Yan Xiaohan odavetette a zsebkendőbe csomagolt nemi vágyfokozókat és füstölőhamut Jiang Shunak:
– Menj vissza és keress egy udvari orvost, hogy megvizsgálja ezeket! Derítsd ki, hogy mérgezőek-e! – Ezután megfordult és kiment. – Wei-xiong, gyere velem a Száz Poszátába!
A Száz Poszáta egy másik utcában volt, és teljesen különbözött a magányos Emeráld Pavilontól. Amint a közelbe értek, hallották a poszáták és fecskék énekét a fúvós és vonós hangszerek kíséretében. Egy gyönyörűen öltözött ifjú hölgy az ajtóban állva csábította be a vendégeket az utcáról; amikor megpillantotta a gyakori vendéget, Wei Xuzhout, aki egy még sosem látott jóképű férfit hozott magával, ráadásul egyikük sem viselt egyenruhát, biztosra vette, hogy élvezetek miatt érkeztek. Azonnal abbahagyta a kacérkodó hízelgését, és olyan lendületesen megkörnyékezte őket, mintha nem is lettek volna csontjai.
– Üdvözlöm a jóképű urakat, hajlandóak megtisztelni minket azzal, hogy betérnek egy könnyed kis borozgatásra?
A kozmetikumok illata orrfacsaró volt. Yan Xiaohan visszanyelte a nyelve hegyén táncoló szemrehányást. Még alig nyitotta ki a száját, amikor hirtelen egy ismerős hang szólalt meg a háta mögül, és kirázta a hideg.
– Hé. Elfoglalt vagy?
Yan Xiaohan rémülten megfordult. Az, akiért sóvárgott, mert már egy teljes napja nem látta, a kerekesszékében ült, a kezében lévő csukott legyezővel ritmusosan csapkodta a tenyerét, és békésen nézett rá.
Xiao Xun megragadta a kardjának markolatát, miközben kifejezéstelen arccal Fu Shen mögött állt. Shen Yice úgy nézett ki, mint aki nem akart tovább élni, és magában talán már el is kezdett mondani egy újjászületési bűbájt. Yan Xiaohan mögött egy döbbent Wei Xuzhou és egy sor kuncogó, alulöltözött lány állt. A két csoport ilyen drámai módon találkozott egy bordélyház bejárata előtt, bármiféle figyelmeztetés nélkül.
Yan Xiaohan szája tátva maradt. Nem jöttek ki rajta szavak. Majdnem megkérdezte Fu Shent, hogy mit keres itt, ám rögtön eszébe jutott, hogy tegnap küldött valakit a villába, hogy szóljon Fu Shennek, hogy a Hosszú Élet Fesztiválra érjen vissza a fővárosba.
Fu Shen egy komoly pillantást vetett rá, a “Hogy mersz a hátam mögött kurvázni?” az arcára volt írva.
Yan Xiaohan szíve kihagyott egy ütemet, az erős túlélési ösztöne azonnal legyőzte a józan eszét. Még arra sem ügyelt, hogy az alattvalói és kívülállók is jelen voltak, ahogy kinyögte:
– Ez nem az, aminek látszik!
– … – Mindenki.
Valószínűleg ez volt az a legendás “karma büntetése”.
Fu Shen hamis mosolyt villantott:
– Az ég élénk kék a fejem felett. Hogy lehetne nem az, aminek látszik?
Miközben beszélgettek, a továbbra is indiszkrét bordélynő megragadta Yan Xiaohan ruhaujját, és kacéran rámosolygott:
– Mit ácsorgunk még itt? Urak, kérem, jöjjenek be!
Yan Xiaohan valószínűleg felhasználta az életében összegyűjtött minden tehetségét, hogy itt és most, ebben a sűrű tömegben épphogy sikerüljön kitérnie a fiatal nő kinyújtott keze elől. Ám mielőtt még fellélegezhetett volna, hallotta Fu Shen hangját:
– Hé, ez a kisasszony nem is rossz. Egészen szemrevaló.
Yan Xiaohan arca egy másodperc alatt elzöldült, és hitetlenkedve meredt Fu Shenre.
Fu márkinak mindig is jó híre volt a városlakók körében, és sokkal népszerűbb volt, mint Yan Xiaohan. A hölgy is imádta a fiatal, jóképű hősöket, és még abban a tömegben is ott volt, akik régebben virágokat hajítottak neki. Első ránézésre felismerte Fu Shent, rögtön otthagyta Yan Xiaohant, flörtölve felkiáltott, és szánalmasan Fu Shenre vetette magát…
– Viszont. – Fu Shen elmosolyodott, és a legyezőjét használva megállította a nőt. – A kedves feleségemhez nem érhet fel.
Az istenek újabb csavart írtak. Mindenki egyszerre nézett a “kedves feleség”-re.
– … – Yan Xiaohan.
Most már értette. Ez a gazember már az elejétől fogva minden tudott, mintha tisztán látta volna a szívének tükörképét, és szándékosan akart szórakozni rajta!
Yan Xiaohan, a gúny tárgya, utálattal csikorgatta a fogát, miközben száznyolc különböző dolog futott át az agyán, hogy ezt meg azt csinálja majd Fu Shennel.
– Félreértés! Az egész csak egy félreértés! – Wei Xuzhou tényleg érdemes volt arra, hogy Yan Xiaohan megbízható jobb keze legyen, mivel végre ráébredt, hogy valójában nem kellene csak állnia és figyelnie a műsort. Gyorsan megvillantotta a derekán lógó jelvényt. – A Repülő Sárkány Gárda egy ügyet vizsgál ki! Mindenki oszoljon, akinek semmi dolga itt! – kiáltotta.
A “Repülő Sárkány Gárda” három szóra a vendégek és a prostituáltak mind azonnal ijedten visszavonultak. A bordélyosnő rémülten felsikított, és a főcsarnokban lévő emberek nagy része térdre borult.
Yan Xiaohan gyorsan az ártatlanságát bizonygatta Fu Shennek:
– Ne légy dühös! Tényleg nyomozás miatt jöttem ide!
Fu Shen nevetve így szólt:
– Tisztában vagyok vele, hogy nem izgat ez a csapat kifestett hölgyemény. Mivel elfoglalt vagy, én hazamegyek.
Tényleg a mestere volt az “eső után köpönyeg” művészetében, így ezzel a néhány szóval kibékítette a másik férfit. Fu Shen eleget szórakozott, ám amikor távozni akart, Yan Xiaohan hirtelen minden bámészkodó szem láttára megállította. Megfogta a kezét, míg az ő tenyere olyan forró volt, hogy képes lett volna megégetni valakit:
– Hadd beszéljek veled négyszemközt, márki! – jelentette ki, nem hagyva helyet vitának.
Jegyzetek:
[1] Az ókori kínai gyógyászat szerint a férfiak rengeteg yang (élet) energiát veszítenek szex közben, ezért nem ajánlott túlzásba vinni, különben az életükbe kerülhet.
DCG fordítások 
Köszönöm a fejezetet!
KedvelésKedvelik 2 ember