Yan Xiaohan kérdése meglehetősen körülményes és ravasz volt. Nem számít, mit válaszolt Fu Shen, azzal gyakorlatilag elismerte, hogy Yan Xiaohan a “gege”. Ha viszont nem válaszol, Yan Xiaohan hallgatólagos beleegyezésnek veszi. Vagyis a legolcsóbb trükköt vetette be, hogy kihasználja a helyzetet. A száján kiejtett “büntetés” is valószínűleg csak egy kétszínű utánzata volt a nyilvános dekórumnak.
Emiatt a figyelemelterelés miatt viszont a nyomasztó bűntudat Fu Shen elméjében kissé megkönnyebbült, többé már nem mardosta annyira. Yan Xiaohan tényleg értett ahhoz, hogy magyarázzon el neki valamit; valószínűleg a szavainak hatására történt, hogy egy jelentős biztonságérzet ült le Fu Shen szívében. Bár azt a fokot még képtelen volt elérni, hogy “függjön” valakitől, hajlandó volt megbeszélni vele a problémákat ahelyett, hogy mindenkitől válogatás nélkül elrejtőzött és makacsul a magányhoz ragaszkodott volna.
– Tényleg büntetést érdemelsz. – Fu Shen a kézfejével megsimogatta Yan Xiaohan arcát. – Szóval arra ítéllek, hogy igásállat legyél, és a hátadon vidd vissza a városba ezt a márkit. Mit szólsz?
– Rendben – válaszolta Yan Xiaohan készségesen. Ám aztán tovább faggatta a másikat, mintha valami mást remélt volna. – Egy ilyen alkalmat nem szabad elszalasztani. Nincs más büntetésed?
Fu Shen csupán a másik álla alá emelte az ujját, és gúnyosan így szólt:
– Ah, asszonyom, amit te akarsz, azt nem “büntetés”-nek hívják. Azt úgy nevezik, “az alattomos ragadozó átadja újévi üdvözletét az áldozatának.”
– Egy kiéhezett ember csak az éhséget látja – mutatott rá Yan Xiaohan, és nem beszélt félre. – A frontvonal fontos helyszín. Én nem ugyanarra gondoltam, mint te. Nem vagyok állat.
– … – Fu tábornok, akiből rejtélyes módon “állat” lett.
Yan Xiaohan a vállánál fogva magához húzta, és lerántotta maga elé. Fu Shen eddig nekitámaszkodott, most viszont teljesen a férfi ölébe fektette a fejét. Yan Xiaohan lehajolt és megcsókolta a homlokát.
– Ne kapkodj, nem tart sokáig. Biztos lesz rá alkalom, hogy kielégítselek.
Fu Shen már ahhoz is túl lusta volt, hogy megint bebizonyítsa az ártatlanságát, és kényelmesen válaszolt:
– Azt tanácsolom, ne éld bele magad túlságosan ebbe a beszédbe! Ne mondd, hogy nem mész vissza az udvarba, miután megtámadtuk Chang’ant? Vagy kiterveltél egy másik cselt, amivel kijöhetsz a Vas Lovassághoz, és játszhatod a katonai felügyelőt?
– Egy katonai felügyelőnek elég csak a márki ölében ülnie? – vágott vissza Yan Xiaohan mély hangon.
Fu Shen egy pillanatra elképzelte ezt a jelenetet, és nem tudta abbahagyni a nevetést, majdnem legurult Yan Xiaohan öléből, akinek a kezét kinyújtva sikerült ezt megakadályozni.
– Nem tervezek visszamenni.
Fu Shen teljesen felnézett rá.
– Miért nem?
– Jiangnan túl hideg, nem vagyok hozzászokva.
– Hülyeség. Már május van – morgott Fu Shen.
– Márki, tudod, milyen hideg ágyneműk közt és egy magányos párnán ébredni, miután az álmaid valahova ezer lire vetítettek? – sóhajtotta Yan Xiaohan bánatosan. – Nem bánom, ha veled kell tartanom, és a hadsereget is szívesen követem. Amíg északon maradhatok és nem leszel tőlem túl messze, bármire képes vagyok. Alig sikerült megtalálnom; hideg lenne visszatérni az álmatlan éjszakákhoz, ugye?
Ezek a szavak pontosan eltalálták Fu Shen némaság akupunktúra pontját, és egy pillanatra nem tudott mit mondani.
– Titokban magántanárhoz jártál? Miért szavalsz verseket? – mondta nagy nehezen.
– … – Yan Xiaohan megállta, hogy vigyorogjon. – Erről jut eszembe. Képzeld, egyszer találkoztam egy vadászcsaláddal Jinlingben, és egy vadludat árultak…
Elmesélte a történetet Fu Shennek arról, ahogy a liba levelet közvetített, a végén pedig mosolyogva és kissé zavarbajötten mondta:
– Én is megőrültem. Lecsaptam arra az északról jött kis apróságra és nem engedtem el, mindig úgy éreztem, hogy ha esetleg te…
– Khm, miről beszélsz? – vágott közbe Fu Shen zavart hangon. – Nem kell az “esetleg”. Tényleg én voltam.
Yan Xiaohan azonnal ledöbbent, a torka egy darabig fel-le mozgott.
– Te… mondd még egyszer? – kérdezte érdes hangon.
– A liba lábán egy darab fehér selyem volt, és “hogy van az én mátkám” volt ráírva, igaz? – kérdezte Fu Shen komolyan, és megszorította Yan Xiaohan kezét. – Amikor Gan tartományban voltam, tényleg azt hittem, hogy nem fogod bírni, ezért előálltam ezzel.
Ki hitte volna, hogy még azokban a nehéz napokban is maradt számára egy kis édesség? Olyan volt, mintha Yan Xiaohan álomba zuhant volna, a mellkasa megemelkedett. Csak sok idő után tudott kábultan megszólalni:
– Észak több mint tízezer lire van déltől. Hihetetlen, hogy ilyen véletlen egyáltalán megtörtént…
Fu Shen csak kuncogott zavarában:
– Igen, igazi véletlen.
Yan Xiaohan kihallotta a természetellenes hangsúlyt, és a fejét lehajtva, gyanakodva nézett rá. Fu Shen felidézte, milyen butaságot csinált, majd átélt egy ritka pillanatot, amikor nem tudta megjátszani magát, valamint sürgős késztetést érzett, hogy elbújjon egy repedésbe a földön.
– Semmi mást nem csináltam, végig azon járt az eszem, hogy csak egy libát küldtem. Mennyi az esélye, hogy átrepül Jinling város fölött? Ezért kértem meg a városban lévő katonákat, hogy öh… küldjenek még tizenvalahány madarat. Gondoltam, így az egyik majd csak elér hozzád.
– “Tizenvalahány madarat”? – ismételte Yan Xiaohan.
– Azt hiszem. – Fu Shen egy másodpercre átgondolta, bizonytalanul hangzott. – Gyakorlatozás közben mindig elküldtünk egyet-kettőt. Nem emlékszem pontosan.
– Te… – Yan Xiaohan egyszerűen nem tudta, mit kellene mondania. – Te tényleg…
– Gyakorlatilag arra kényszerítettem Du Lenget, hogy állatorvos legyen – válaszolta Fu Shen legyőzötten. – Nekem is hiányoztál. Azt hiszed, Jiangnan hideg, de Gan nem az?
Ha ő arról ábrándozott, hogy tízezer hegyet és végtelen vizeken repüljön át, hogy tudta volna a túloldalon lévő férfi csak úgy eldobni őt?
A bánattal és örömmel teli újratalálkozásukat követően mindketten felfedezték, hogy a másik is ugyanúgy megőrült és ugyanolyan magányos volt.
Egyikük sem talált szavakat, egy percig mindketten hallgattak. Csak egy mély csók és egy mély ölelés tudta kissé megbékíteni a keserű szívüket.
Eközben az ég és a föld is néma volt, a végtelen hangok elcsendesültek. Úgy tűnt, a világ álomba merült, csak a folyóvíz csobogott megállás nélkül, egészen előrement, túl a horizonton.
Másnap az ég még ki sem világosodott, amikor Fu Shen Yan Xiaohan karjai közt ébredt. Lassan felült a túl kevés alvás hozta letargiával, a derekán lévő kéz pedig lecsúszott. Yan Xiaohan az üres levegőt markolta, és azonnal felébredt.
– Felkelsz? – kérdezte rekedt hangon.
– Tegnap este nem aludtál jól a zavargás miatt, igaz? – Fu Shen finoman megsimogatta a hátát. Valószínűleg mert csak most ébredt fel, a mozdulatai és a hangsúlya is döbbenetesen gyengéd volt. – Ma nem lesz semmi, pihenhetsz még egy kicsit.
Fu Shen sosem aludt mélyen, és a tegnapi érzelmi ingadozások miatt többször felébredt az éjszaka során. Amikor megmozdult, Yan Xiaohan álmosan a karjába húzta, néhány vigasztaló szót mondott, majd visszaterelte az álmok világába.
– Nem baj. – Yan Xiaohan nagy erőfeszítéssel kimászott a meleg, hívogató takaró alól, majd előrevetült, és az egész teste Fu Shen hátára terült. – Ma ne vedd fel azt a csizmát! – mondta álmos szemmel. – Ülj a kerekesszékbe! Segítek megmosakodni.
Annak ellenére, hogy a Fegyverkezési Osztály által készített csizma lehetővé tette, hogy szokásosan járjon, mégsem az igazi lába volt. Máshogy nehezedett rá, és a hosszútávú viselése különösen nagy terhet rótt a derékra. Emiatt Fu Shen a kerekesszéket is magával hozta a hadjáratra, és amikor nem volt túl elfoglalt, azt használta közlekedésre.
Yan Xiaohan észrevette, amikor tegnap bejött az ajtón, de nem mondott semmit, és csak most hozta fel. Fu Shen fejben elfogadta a néma figyelmességét, és engedve bólintott.
– Rendben.
Amikor Yan Xiaohan visszajött a vízzel, elfelejtette becsukni maga után az ajtót. Yu Qiaoting nagyon korán kelt, és sajnos elhaladt a szoba előtt. Nem tartotta vissza a virágzó kíváncsiságát, így lopott egy pillantást a félig nyitott ajtón, aztán majdnem elejtette a youbingját ijedtében.
A Jing Ning márki, aki képes szemrebbenés nélkül gyilkolni, és akitől a barbárok már a neve hallatán is rettegnek, engedelmesen ült a kang szélén. Yan Xiaohan egy kézi törölközőt fogott, és olyan gyakorlottan és figyelmesen törölte meg az arcát és a kezét, mint egy öreg cseléd. Amikor teljesen felöltöztette és rendbe tette Fu Shent, a férfi lustán kinyújtotta a karját és mondott néhány szót. Azután Yan Xiaohan lehajolt, hogy felvegye, és beleültette a kerekesszékbe.
Ez a látvány… nem is olyan volt, mintha Fu Shen lába tört volna el, hanem mintha az elméje sérült volna.
Yu tábornok a mai napig agglegényként élte az életét, így ezt egyáltalán nem értette. Észak-Yan parancsnoka, aki képes az írásával megbékíteni a birodalmat és a harcával eldönteni a világ sorsát… milyen drogot vett be, ami véletlenül olyan emberré változtatta, aki a kangon csak a feleségét ismerte, és csak a kangon túl foglalkozott a dolgával?
Hamarosan ez a kérdés az összes Körtevárosban állomásozó észak-yani tiszt között téma lett.
Ők nem látták Fu Shen életét, amikor a Yan birtokon lábadozott, ahol akkor kapott ruhákat, amikor kitárta a karját, és akkor kapott enni, amikor kinyitotta a száját. Yan Xiaohan gyűlölte, hogy ezen a világvégi helyen most képtelen volt azt csinálni, amit akart; ha gondoskodni is akart Fu Shenről, kénytelen volt ezt bizonyos dolgokra korlátozni.
Valójában azok, amikkel átlépte a határokat, mind zárt ajtók mögött történtek. A kívülállók, különösen az alattvalók előtt, Yan Xiaohan illemtudó viselkedést tanúsított, hogy elkerülje az emberek kritikáját annak ellenére, hogy Fu Shen sosem szentelt nagy fontosságot a parancsnoki tekintélyének. Ám minél inkább így tett, ezek az apró kedvességek, mint például a teatöltés vagy a suttogások annál megtervezettebbnek és szeretetteljesebbnek tűntek.
Nem tartott sokáig, míg az egész csapat lármázva menekült a nyálas viselkedésük elől.
Fu Shen felemelte a teáját és ivott egy kortyot.
– Mi van ma, hogy mindenki úgy viselkedik, mint a szende szüzek? – tanakodott.
Yan Xiaohan elmosolyodott, bár ezt mélyen elrejtette.
– Ki tudja.
Nemsokára Fu Shen személyes katonái jelentették, hogy Zhao Xicheng tábornok átkelt a Ziyang-folyón, jelenleg a tábor bejáratánál vár és találkozni kíván. A Yan-Fu pár összenézett.
– Hívd be! – utasította Fu Shen, majd kihasználta a szabadidőt, hogy megforduljon és rámosolyogjon Yan Xiaohanra. – Zhao tábornok nem tudott sokáig nyugton ülni. Látszik, hogy ez a katonai felügyelő egész fontos személy.
– Csak néhány csekély jint és liangot ér, említésre sem méltó – válaszolta Yan Xiaohan visszafogottan. – Ha a márki szeretné, megkaphatja.
– Miért akarnám? – vigyorgott Fu Shen. – Belefőzzük az újévi levesbe?
Yan Xiaohan engedelmességet és alázatosságot színlelt:
– Igazság szerint az unalom elűzésére is jó, vagy hogy a márki magához ölelje alvás közben.
Fu Shennek nagyon tetszett, amit látott. Azóta nem volt ennyire zavartalanul boldog, hogy tavaly elhagyta a délnyugatot; a mosolya még akkor sem hagyta el teljesen a szemét, amikor Zhao Xicheng bejött. Zhao tábornok egy kicsit meglepődött, amikor ezt meglátta, és azt gondolta magában: Ha a Jing Ning márki ragyog a boldogságtól, lehet, hogy Chang’an város ügye már elintéződött?
Zhao Xicheng eredetileg a Fen tartományi hadsereg egyik rangos tisztje volt. Amikor a tatárok betörtek, a parancsnokukat megölték a csatában. Miután Yuantai nyugatra menekült, Zhao Xicheng nem volt hajlandó megadni magát, így a maradék Fen tartományi katonákkal együtt Jingchuba menekült. Az új dinasztia alapítása után ismét a csapata élére állt, hogy Jinlingben újraszerveződjenek.
Ő volt az egyik ritka északon született tiszt, akit Yan Xiaohan használni tudott. Fu Shen korábban harcolt a Fen hadsereggel a tatárok ellen, ezért egy kicsit ismerte a férfit, de csak arra emlékezett, hogy becsületes személyiség volt, egy kicsit makacs, és hogy a Fen parancsnok mindig elnyomta, így képtelen volt kitűnni. A várakozásokkal ellentétben ő volt az, aki a parancsnok halála után előlépett és feltartotta a Fen hadsereg zászlaját, végtelen megpróbáltatásokon ment keresztül, majd végül sikerült visszagyilkolnia az útját a Központi-síkságra.
Zhao tábornok középkorú volt, mégis a legnagyobb tisztelettel tekintett Fu Shenre. Udvariasan megvitatták, hogy támadják meg Chang’ant, Zhao Xicheng pedig észrevette, hogy Fu Shennek jókedve volt.
– Megkérdezhetem a márkit… hogy milyen magabiztos a chang’ani háborúval kapcsolatban? – tudakolta.
– Hm? – Fu Shen elmosolyodott. – Harminc vagy negyven százalék. Chang’ant könnyű megvédeni és nehéz megtámadni. Kemény csata lesz.
Akkor meg miért mosolyogsz?!
Yan Xiaohan némán ült mellettük és hallgatta a hangos ugatásukat, miközben szép dekorációnak tettette magát. Olykor vetett egy pillantást Fu Shenre, mintha nem tudott volna betelni vele.
Miután a háborúval kapcsolatos megbeszélésük befejeződött, Zhao Xicheng végre kinyögte a látogatásának másik okát:
– Márki, mivel a harcra néhány nappal később kerül sor, jobb lenne, ha Sir Yan visszajönne velem, és elrendezné a hadsereg ügyeit…
– Miért? – vágott közbe Fu Shen, mielőtt még befejezte volna. – Képtelenek csatába indulni, ha nincs katonai felügyelőjük?
– Öh… – Zhao tábornok egy másodpercre elakadt, összeráncolta a homlokát. – Sir Yan a császár által személyesen kijelölt katonai felügyelő. Attól tartok, ellentétben áll a szabályokkal… ha az észak-yani hadseregben marad.
– Most már így működik a világ? – Fu Shen mosolya kissé elferdült. – Az észak-yani hadsereg területére jönnek, és elmagyarázzák ennek a márkinak a maguk új dinasztiájának szabályait, Zhao tábornok?
A két fél jelenleg nem egy családba tartozott. Fu Shen számos területet a kezében tartott északnyugaton; gyakorlatilag képes volt harcra kelni az új dinasztiával. Izzadság jelent meg Zhao Xicheng homlokán, és hamar elnézést kért a sértésért, valamint a hibájáért.
– A visszavonult császár annak idején kiadott egy házassági rendeletet ennek a márkinak. A szava törvény, és a birodalomban mindenki tudott róla. – Fu Shen félretette a teáscsészéjét, a hangja elhidegült. – Sir Yan valóban az új dinasztiát szolgálja, de ő az enyém. Őfelségének is be kell tartania az érkezési sorrendet. Ha azt akarom, hogy itt maradjon, egy hajszála sem lesz képes átmenni ezen a kapun. Érti, mire célzok, Zhao tábornok?
DCG fordítások 
Úristen Fu Shen mennyire birtokló :O *-*
KedvelésKedvelik 1 személy