Yan Xiaohan szívében megállt az ütő. Teljesen megfeledkezett az illemről, és döbbenten meredt a császárra.
– Felség?
Mit forgat a fejében?! Ez már tényleg több a soknál!
Ő és Fu Shen három hónappal ezelőtt káromkodásokat szórtak egymásra a reggeli tanácson. Az egész főváros tudta, hogy ki nem állhatják egymást. Miért párosította össze őket a császár ilyen hirtelen?
– A mélyen Beijiangban gyökerező Fu család egész lényege lappangó fenyegetéssé vált.
Ez a mondat nem különbözött attól, mintha egy dézsa hideg vizet borítottak volna a fejére. Yan Xiaohan döbbenete azonnal eltűnt. Másra már nem is volt szüksége, a házassági rendelet oka magától összeállt a fejében: nem csoda, hogy az a szóbeszéd hirtelen szárnyra kapott a fővárosban, és nem csoda, hogy a koronaherceg az előbb úgy nézett rá. Egész végig ezt tervezték. A császár Fu család iránti félelme nem egy éjszaka alatt alakult ki… ebben az esetben a Fu Shen elleni merénylet, a sérülése és a fővárosba való visszatérése… szintén a tervük része volt?
Nem. Nem volt. Egy merénylet lényege, hogy megöljenek valakit. Az, hogy Fu Shen megsérült, de életben maradt csupán a véletlen műve. Túl sok bizonytalanság van ebben a házasságban, és a Fu Shen feletti felügyelet csak egy elenyésző része. Ez nyilvánvalóan egy utolsó pillanatban hozott döntés, amely váratlanul beleillik az események folyásába.
Ám azt a lehetőséget sem lehet elvetni, hogy az egyik bukott terv egy új tervet szült. A legfontosabb részlet pedig az, hogy ki kezdte terjeszteni a “Fu Shen vágott ujjú” szóbeszédet.
– A koronaherceg az imént tett egy javaslatot. Az utcákon az a szóbeszéd járja, hogy Fu Shennek különleges ízlése van, így ez a tökéletes lehetőség egy házassági rendelet kiadásához, hogy teljesen elvágjuk a Fu család és az észak-yani hadsereg közti köteléket.
A koronaherceg, Sun Yunliang… miféle ellenszenvet táplál Fu Shen iránt?
Lassan minden összeállt Yan Xiaohan fejében. A koronaherceg eredetileg Fu Shen húgát akarta feleségül venni, ám Fu Shen állhatatos tiltakozása miatt végül a Fu család tiszteletteljesen elutasította az ajánlatot.
Ezt az esetet ő maga jelentette a császárnak, így az utóbbi nyilván tisztában volt azzal, hogy mennyiben befolyásolták személyes érzések a herceg stratégiáját. Ám ahhoz képest, hogy Fu Shent megadásra kényszerítse, talán ez a kis önzőség említésre sem méltó a szemében.
A császár megkerülte a témát:
– A terv kivitelezhetőségétől eltekintve, ki fogja átvenni a parancsnokságot Észak-Yan felett, miután Fu Shen visszavonult? A herceg Yang Silinget javasolta. – Itt a fejét csóválta, mintha nevetséges ötletnek tartotta volna. – Még fiatal és szűk látókörű – mondta olyan könnyeden, akár egy tollpihe, némi tehetetlenséggel.
Yan Xiaohan szívesen kifejezte volna undorát ezzel az apa-fiú párossal kapcsolatban. Yang Sijing Yang császárné bátyjának a fia, tehát az unokaöccse, valamint a herceg idősebb unokatestvére, aki a császár kegye miatt megkapta a Jobboldali Kilenc Kapu harmadrangú tábornokának címét. Fu Shent elhagyta a szerencséje, ám még mindig ő volt a Ying nagyherceg legidősebb törvényes fia, egy elsőrangú udvari tiszt és a Jing Ning márki, aki közvetlen harci tapasztalattal rendelkezett. Yang Sijing nem illett ebbe a szerepbe. Ő csak egy nemes úrfi, aki megörökölte a címét. Nem olyan lenne az, mintha az észak-yani hadsereg 200 000 fős lovasságát halálra ítélték volna?
Az ország csodás örököse tényleg képes volt egy ilyen tervvel előállni, hogy lemészárolja azokat, akik hatalmas szolgálatot tettek az országának. Hogy ne hűlne meg az ember vére, ha arra gondol, hogy a jövőben egy ilyen ember lesz a császár?
A Yuantai császár folytatta:
– Nem akarom, hogy a Fu család túl magas pozícióban legyen, viszont nem szándékozom magam elpusztítani a Nagy Falat sem. A Vas Lovasság a Nagy-Zhou északi határának védelmi vonala. A tüske még mindig ott van a tatárok szemében, és ha a lovasság parancsnokát meggondolatlanul cseréljük le, attól tartok, a morál megtörik. Óvatosan kell cselekedni. Már átgondoltam, és mivel régóta a fővárosban élsz, neked kell átvenned az irányítást!
Yan úr, aki épp az előbb gúnyolódott azon, hogy Yang Sijing alkalmatlan, azonnal ugyanabba a szituációba csöppent. De mit tehetett volna? A Nagy Zhou-dinasztia legfiatalabb tábornokához képest más alacsonyabb rangú, vele egykorú személy nem akadt az udvarban.
Térdre borult, és ismét bocsánatért esedezett:
– Szolgád tehetségtelen és méltatlan arra, hogy elfogadja Őfelsége mély megtiszteltetését. Kérem, gondolja át még egyszer!
– Nem vagy hajlandó rá?
– Bocsásson meg, Őfelsége.
– Menggui. – A császár arca fagyos lett. – Úgy emlékszem, azt mondtad, nem vonzódsz a nők iránt, és megígértem, hogy megfelelő házastársat találok számodra. Fu Shen ugyanezen az úton jár, valamint a vérvonala, a tehetsége és a megjelenése is kiváló. Miért ellenkezel?
Yan Xiaohan hátát kiverte a hideg verejték. Épp le akarta hunyni a szemét, és kitalálni valamit, hogy átverje a császárt azzal, hogy “már másvalaki lakozik a szívében”, amikor a császár egy világossárga tekercsen odavetette elé a császári rendeletet.
A jádéval összefogott guriga egy koppanással landolt a sötét kövekkel kirakott padlón, a díszes csatja kettétört, és a finom jádeszilánkok Yan Xiaohan ruhájára szóródtak.
– Olvasd el! – mondta a császár.
Yan Xiaohan lassan kinyitotta a rendeletet.
Az Ég akarata és a Császár rendelete: Az Államot Védelmező Tábornok, a Jing Ning márki, Fu Shen; Ying nagyherceg, Fu Jian nyomán. Hat éves hivatali szolgálata alatt érdemei megsokszorozódtak. Hatalma visszaveri barbár ellenségeinket, hazáját odaadóan és teljes szívéből szolgálja. Jobbra és balra, itt és most, végtelen hálával tartozunk neki.
A Baloldali Égi Sereg tábornoka és a Repülő Sárkány Gárda udvari felügyelője, Yan Xiaohan; családjának generációkon átívelő befolyása nyomán. Hűséges birodalmi őr, aki az éj leple alatt felülmúlhatatlan erénnyel és ragyogó becsülettel őrzi a palotát. Hősies kiállása, intelligens megjelenése és hadászati, valamint irodalmi területeken való jártassága miatt ajánlásra méltó.
Kettejük sorsát összefonta az Ég, és ma a frigyük a császár által elrendeltetett. Az illetékesek kötelessége az esküvő napját kijelölni. Reméljük, hogy mindkettejük egy szíven és lelken osztoznak, a képességeik legjavával segítik a birodalmat, és nem fordítanak hátat akaratunknak. A rendelet kikiáltva.
– Már küldtem valakit a Jing Ning márki udvarába, hogy kihirdesse a rendeletet. – Fagyos pillantást vetett Yan Xiaohanra. – Ha kitisztult a fejed, emelkedj fel, fogd a rendeletet, és távozz!
Tehát arra utalt, hogy ha nem tisztul ki a feje, a halála napjáig itt fog térdelni.
Yan Xiaohan és Fu Shen. Az egyik egy híres tábornok, a másik egy engedelmes öleb. Az egyik megbízható, a másik fondorlatos. Az egyik a szívében hordozza a birodalmat, a másik csak dicsőséget és vagyont akart; az egyik kiváló hírű, a másik hírhedt volt… mindketten külön utakon jártak, ám emiatt a hihetetlenül abszurd házasság miatt most ugyanabba az irányba tartottak
Még ennél a kényszerházasságnál is nevetségesebb, hogy Yan Xiaohan elsődleges reakciója nem düh, hanem gúnyos öröm volt.
Magában azon töprengett (és nem rossz szándék nélkül), hogy Fu Shen hogy reagál, amikor megkapja a rendeletet.
A vállak, melyek magukon hordozzák a felelősség és a becsület terhét, a dinasztia nehéz természetű oszlopa, aki mindent megtett érte – most, hogy az úr, akinek hűséget esküdött így a sárba tiporta, képes lesz továbbra is békésen “megbecsülni a birodalmat”? Lenyeli a megaláztatottság dühét, és elfogadja a rendeletet vagy felölti páncélját, elhagyja a fővárost, és felvonja az észak-yani hadsereg zászlaját, hogy nyíltan lázadjon?
Míg Sir Yan feje megtelt ezekkel a jelentéktelen gondolatokkal, Tian eunuch csendesen belépett, a császár elé állt, és halk hangon szólt néhány szót.
A Yuantai császárt már így is bosszantotta, hogy Yan Xiaohan képtelen volt megérteni, mi a jó neki, és mikor meghallotta Tian eunuch jelentését, az arca annyira borús lett, hogy majdnem eső is hullott róla.
– Ismételd meg, amit mondtál, hogy hű szolgám, Yan is hallja – mondta összeszorított foggal.
Tian eunuch pillanatnyi óvatossággal Yan Xiaohan elé állt, és üres tekintettel elismételte:
– A Jing Ning márki nem hajlandó elfogadni a rendeletet. Jelenleg a palota kapujában térdel, és nem hajlandó felállni, amíg Őfelsége meg nem hallgatja.
– Tian Tong, milyen az idő odakint? – kérdezte a császár baljós hangon. – A márki egészsége nem a legjobb, ez a hideg biztosan nem tesz jót neki.
Tian eunuch megértette, mire gondolt:
– Esik az eső, Őfelsége. Eddig csak csöpögött, de most már zuhog. Ah… a márki már fél shichen óta odakint van. Esetleg vigyek neki egy esernyőt?
Az esős napokra jellemző földes illat töltötte meg a tróntermet. A kő hideg volt, és rendkívül nyomták a térdet. Yan Xiaohannak nem kellett a képzeletét használnia, hogy tudja, Fu Shen fájdalma százszor vagy ezerszer súlyosabb volt.
A fájdalmat leszámítva, a testhőmérséklet is jobban lehűlik egy őszi esőben.
Végre megértette a császár szándékát.
Az elejétől fogva nem érdekelte Yan Xiaohan véleménye. Ez a megbeszélés csupán színlelt udvariasság volt, Yan Xiaohan pedig nincs abban a pozícióban, hogy nemet mondjon.
A császár nem az abszurd házasság miatt hozta a rendeletet, hanem hogy kivegyen egy töredéket a Fu Shen kezében lévő Vas Lovasság feletti hatalomból.
Yan Xiaohan jelenleg csak egy harmadrangú hivatalnok, míg Észak-Yan parancsnoka elsőrangú. Azon a napon, amikor abba a pozícióba emelkedik, végtelen bőségben és gazdagságban lesz része. Ráadásul a császárt is maga mögött tudhatja, így átvenni egy rokkant parancsnok helyét nem túl nehéz.
Nem számít, honnan nézzük, ez egy igencsak nyereséges üzlet volt.
A szeme előtt lévő Fu Shen számára viszont ez az arannyal és ragyogással teli jövő sötét, homályos és vérrel teli.
Az idő rendkívül lassan telt. Egyszer csak a nyugati szárnyban lévő óra harangozni kezdett, megtörve a trónteremre borult csendet.
A Yuantai császár türelmetlenné vált. Amikor egy újabb adag erős gyógyszert akart bevenni, Yan Xiaohan hirtelen megszólalt:
– Van valami, amit nem értek. Kérem, Őfelsége ossza meg velem a bölcsességét.
– Beszélj!
– A Fu család generációkon keresztül hűséges volt, Fu Shen pedig sok éve őrzi a határt. A hűtlenség egyetlen jelét sem mutatta. Ráadásul… most rokkant, így ez a házassági rendelet nemcsak könnyedén kivívja az udvari miniszterek kritikáját, hanem Fu Shen jóhírét is megsérti. Ostoba szolgája nem érti, hogy Őfelsége miért ragaszkodik most ehhez a döntéshez.
Mivel úgy tűnt, hajlik a dologra, a Yuantai császár megkönnyebbülten felsóhajtott magában:
– Fu Shen valóban hű alattvalóm, a hűsége viszont nem felém irányul. Egy tábornok isteni hatalom és a legélesebb fegyver az uralkodó kezében. Fu Shen pengéje köztudottan éles és nehéz kivédeni, ám ha egy penge túl sokat gondolkodik, az nem túl biztató. A hivatalnokok egy része az uralkodóhoz, egy része pedig a birodalomhoz hű. Fu Shen, valamint a nagybátyja, Fu Tingxin az utóbbihoz tartozik. Fu Shen egy olyan kard, mely egy nap biztosan a gazdája ellen fordul. Mondd, hogy hagyhatnánk nyugodtan, hogy ezt az örököseire hagyja? Ne feledd, hogy bár a Vas Lovasság a határt védelmezi, az több mint ezer lire van a fővárostól.
Yan Xiaohan ismét megszidta Fu Shent a fejében. Mindaz a kemény munka, amit az a tuskó végzett valószínűleg csak megsértette a császárt. Az észak-yani hadsereg olyan szorosan le volt zárva, akár egy vashordó, és egy hírfoszlányt nehezebb megszerezni onnan, mint a Repülő Sárkány Gárdának a mennybe menni. Ha tudta volna, hogy ez fog történni, tehetett volna némi óvintézkedést, ám most a császár és a koronaherceg két tüze közé szorult!
– Menggui. Már régóta mellettem szolgálsz, olyan vagy, mintha az egyik karom lennél – mondta a császár. – Te más vagy, mint Fu Shen. Ha megteszed ezt a lépést, gazdagságod határtalan lesz a jövőben. Ha még így is ellene vagy, van számodra egy másik ajánlatom.
Yan Xiaohan felemelte a tekintetét, és a magas sárkánytrónon ülő uralkodóra nézett.
A hangjában megkérdőjelezhetetlen határozottság volt, minden egyes szavát áthatotta a gyilkos szándék, ahogy egyesével legurultak az arany lépcsőfokokról.
– Vagy elfogadod a rendeletet, és összeházasodsz Fu Shennel, vagy személyesen teszed el őt láb alól.
Hogy változik a világ! A Yuantai császár éveken át támaszkodott a Fu családra, most pedig annyira tartott Fu Shentől, hogy addig nem boldog, amíg nincs elintézve.
Yan Xiaohan felvette a rendelet tekercsét és a törött zsinórdíszt. Térden állva, felső testével a földre borult szolgai alázatának jeleként.
– Hálával tartozom Őfelsége kiemelkedő kegyéért.
Halvány fénysugár sütött le az égből a trónterembe, megvilágítva a magasan lógó “Tisztesség és Becsület” feliratú táblát.
A kis esőből egész felhőszakadás lett. A palota udvarát teljes elárasztotta a víz. Száraz, sárga falevelek hullottak. A fakó ködben az átázott vörös ruha különösen szembetűnő volt.
Yan Xiaohan határozottan és leereszkedően nézte az előtte álló, tökéletesen egyenes alakot.
– Őfelsége nem hallgat meg. Ne vesztegesd az időd, menj haza!
Fu Shen nem emelte fel a fejét, csak a tekintetét, és átnézett Yan Xiaohan lábán. A viselkedése még büszkébb volt, mint amikor állt.
– A császár küldött?
– Az ügy végleges. Hasztalan vitatkozni, szóval ne is próbáld!
– Beleegyeztél.
Yan Xiaohan hirtelen mérges lett, a düh, amit a palotában visszatartott, most az egekbe szökött, felrobbant és Fu Shenre hullott:
– Igen, és? A pozícióm, a hatalmam, mindenemet a császártól kaptam. Szerinted van jogom elutasítani?! – Megragadta Fu Shen gallérját. – Hogy mersz engem kérdőre vonni? Nem te vagy az, aki mindenek felett áll, aki teljes szívéből szolgálja az országot, aki hűséget esküdött Őfelségének? Minden, amit az uralkodó ad egy ajándék, amit meg kell becsülni, mindegy, hogy jó vagy rossz, szóval miért jöttél a palotához, hogy térden állva követeld a rendelet visszavonását? Nem neked kéne hálásan megköszönnöd, hogy kiadta?! Kit érdekel, hogy itt térdelsz?
Az eső egyre jobban zúdult. Yan Xiaohan olyan közel hajolt Fu Shenhez, hogy az arcáról legördülő esőcseppek a másik fagyos arcára hullottak.
Az ég zápora elnyomta a rekedtes sírást, amelyet visszafojtott a torkában, gyengén, mintha nem mert volna mások fülébe férkőzni. Ám Fu Shen hallotta.
– Te vagy Észak-Yan hatalmas parancsnoka, miért kell elviselned ezt az igazságtalanságot? Miért nem lázadsz fel?!
Fu Shen pislogott, vízcseppek hullottak a szempilláiról, majd váratlanul elmosolyodott.
Abban a mosolyban benne volt minden tehetetlen gyűlölete, félelme, együttérzése, látszólagos közömbössége és mély fájdalma.
Yan Xiaohan olyan hirtelen engedte el, mintha megégette volna.
Fu Shen lehunyta a szemét, a fehér bőre majdnem átlátszó volt az esőben. Apró cseppek hullottak a hajából és a szeme sarkából, cikkcakkban csordultak le a sovány állán és nyakán, melyek szívszaggatóan törékenynek tűntek.
– Én is tudom, hogy az is hasztalan, ha addig térdelek itt, amíg a lábam el nem törik, de nem könnyű csak úgy engedelmeskedni… Tartozom neked, hm? Milyen igazságtalan. Viszont Yan úr, ebben a világban az határozza meg egy nemes helyét, hogy mit tesz, és mit nem tesz. A Vas Lovasság a hazát védi. Hogy hagyhatnám, hogy az évtizedeken át felépített jóhírüket becstelenség szennyezze be a személyes ügyeim miatt? Én, Fu talán nem vagyok nemes, viszont biztosan nem vagyok bűnöző sem.
Az eső és a szél tombolt, a fekete felhők eltakarták az eget, a világ sötét és komor volt körülöttük.
– A mai megaláztatást holnap fizetjük vissza.
Yan Xiaohan nem felelt. Úgy gondolta, megértette Fu Shent, ezért gyűlölte a naiv elhivatottságát. Csak ma fedezte fel, hogy ez az ember több, mint amit tudott róla, és képtelen volt elvetni Fu Shen szilárd állhatatosságát.
Egy sóhajjal minden dühe eloszlott.
Yan Xiaohan a kezét nyújtotta, hogy felsegítse Fu Shent, mivel nem volt több értelme az esőben ázni. A kezük még nem ért össze, amikor a férfi figyelmeztetés nélkül összeesett. Szerencsére Yan Xiaohan gyorsan reagált, és elkapta, Fu Shen egyenesen a karjaiba hullott.
– Fu Shen!
DCG fordítások 